Bejelentés



székelyek a világhálón
a ser nem ital, az asszon nem ember, sa medve nem játékö

MENÜ










Híres székelyek
.
Írnek, Kuber, Csaba, Dózsa György, Apáczai Csere János, Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Mikó Imre, Gábor Áron, Berzenczey László, Orbán Balázs, Puskás Tivadar, Teleki Sámuel, Benedek Elek, Márton Áron, Tamási Áron, Domokos Pál Péter, László Gyula, Kányádi Sándor, Bölöni László
.
Teljes lélekszám 1 000 000 (becsült)
.
Lélekszám régiónként
.
Régió Fő
.
Románia 730 000 Magyarország 185 000 A világ többi országa 100 000
.
Nyelvek magyar
. Vallások római katolikus, református, unitárius
.
Rokon népcsoportok moldvai csángók, gyimesi csángók.
.
A székelyek egy magyar tudatú, magyar nyelvű népcsoportot alkotnak, mely a középkorban kollektív nemesi kiváltságokkal rendelkezett, s amely a XIII. századtól kezdve külön rendi nemzetnek minősült. Elsősorban az Erdély délkeleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, ún. Szászföld magyarajkú lakosságának nagy része is. A bukovinai székelyek az 1764-es „madéfalvi veszedelem” után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a 19. és a 20. században telepítették át őket Magyarországra, ma főként Tolna és Baranya megyékben élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek Budapesten, Magyarország és Erdély egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában.
. A székelyek eredethagyományát a középkori magyar gestaszerzők foglalták írásba, akik az V. századi hunok leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. A honfoglalás előtt, a VIII.-IX. században a székelyek csatlakoztak a magyar törzsekhez, az államalapítás után határvédő közösségként adómentességet és fegyverviselési jogot élveztek, kiváltságaikat a középkorban és az újkorban is megőrizték. Erdélybe, a mai Szászföld területére feltehetően a XII. század első felében telepedtek be, onnan pedig a XII.-XIII. század fordulóján költöztek át a mai Székelyföldre.
.
Az 1848-1849-es időszakban a székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban, képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A rendi kiváltságokon alapuló széki rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a terület visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
. A legutóbbi, 2002-es romániai népszámláláskor 665 ezer ember vallotta magát magyarnak Maros, Hargita és Kovászna megyék területén, ők tették ki az ottani lakosság 65 százalékát. A román hatóságok különösen 1960 és 1989 között, a kommunista uralom időszakában jelentős asszimilációs-beolvasztó politikát folytattak a székelyekkel szemben. Székelyföld területe jelenleg a központilag irányított román államigazgatás fennhatósága alá tartozik; a kilencvenes-kétezres években az ottani magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára
.
Eredetük
.
A székely nép eredete sok vitát kavar mind a tudósok, mind pedig maguk a székelyek között. Egyesek szerint a székelyek mindig is magyar etnikumúak voltak, a kulturális eltérések okai pedig a földrajzi-történelmi elkülönülésben keresendők. Emellett a legkülönbözőbb elméletek születettek meg, amelyek sorra származtatják a székelyeket a bolgár eszkilektől, a hunoktól, az avaroktól, a késő-avaroktól, sorolják be őket a kavarok közé, vagy tartják őket magyar eredetűeknek
.
A magyar krónikák hagyománya
.
A XIII. század elején alkotó Anonymus gestájában beszámol Ösbő vezérnek a bihari Ménmarót fejedelem ellen indított hadjáratáról. Elbeszélése szerint a "székelyek, akik kezdetben Attila király népe voltak, értesültek a nagy hírű Ősbőről, békésen elébevonultak és fiaikat, különféle ajándékokkal túszul átadták neki, s a Ménmarót elleni harcban Ősbő serege előtt az első csatasort biztosították maguknak." Ez az első írásos feljegyzés, amely közvetve a székelyek hun származására utal, s amely feltehetően a székely mondai hagyományon alapszik.
.
Kézai Simon 1282 körül írt gestája szerint Attila halála után, birodalmának felbomlását követően "megmaradtak a hunokból háromezren, akiket a futás oltalma mentett ki Krimhild csatájából, s akik a nyugat népeitől való félelmükben egészen Árpád idejéig Csigle mezején maradtak, s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek hívták. Ezek a székelyek ugyanis a hunok maradékai, akik midőn értesültek arról, hogy a magyarok ismét Pannóniába költöznek, Ruténia határainál elébük mentek a visszatérőknek, miután együttesen meghódították Pannóniát, részt nyertek belőle, de nem Pannónia síkján, hanem a vlachokkal együtt a határvidék hegyei között kapták meg részüket, így hát a vlachokkal elkeveredve állítólag azok betűit használják."
.
A Kézai által lejegyzett eredethagyomány jellemzője a mondai sűrítés, az Attila halála után bekövetkezett események feltehetően egy 680 körül bevándorolt onogur-bolgár eredetű népcsoport történetével és a X. században élt Csaba személyével keverednek. A "határvidék hegyeibe való költözés" említésével Kézai saját korának társadalomföldrajzi viszonyait vetíti vissza a honfoglalás korába. A `Csigle` helynév a Dunántúlon többször is előfordul, egyes vélemények szerint a jelentése "erődített terület", ez a gyepűk közelében élő határőrző népesség lakhelyére utalna. A székelyek és a vlachok (románok) együttélése szintén Kézai korára volt jellemző, a "vlachok betűinek állítólagos használata" jelentheti a székely rovásírásba bekerült néhány görög betű alkalmazását.
.
Thuróczy János 1488-ban kiadott krónikájában megerősíti a szájhagyományt, s a székelyek sajátjának véli a rovásírást: "a mi időnkben nem is kételkedik senki benne, hogy a székelyek azoknak a hunoknak a maradékai, akik először jöttek be Pannóniába, és mert az ő népük, úgy látszik, nem keveredett azóta sem idegen vérrel, erkölcseikben is szigorúbbak, a földek felosztásában is különböznek a többi magyartól. Ők még nem felejtették el a szkíta betűket, és ezeket nem is tintával vetik papirosra, hanem botokra vésik be ügyesen, rovás módjára".
.
A hun-bulgár kor 454 körül, Attila halálát követően a hunok által leigázott népek a gepidák vezetésével fellázadtak uraik ellen. Attila legidősebb fia és örököse, Ellák életét vesztette a Nedao-folyó mellett vívott vesztes csatában. Testvérei közül Dengizik az Al-Dunához közel eső területeken vette át a Kárpát-medencéből kiszorult hunok irányítását, Irnek pedig a Dnyeszter vidékére költözött népével. Itt érte őket a 463 körül Európába vándorló ogur népek támadása. 480 után a bizánci forrásokban a Balkánra támadó hunok helyét a bulgárok veszik át, nevük egy nyelvészeti felvetés alapján `keveréket` jelent. Az elmélet alapgondolata szerint az etimológia történetileg a hunok és az ogurok népi egybeolvadásának felel meg. A két nép kapcsolatát a mondai hagyomány is megőrizte, a XV. században keletkezett ún. Óbolgár Királylista a bulgár uralkodók őseként Aviticholt (Attilát?) és Irneket tünteti fel.
.
Prokopiosz bizánci történetíró művében arról ír, hogy Irnek az ogurok közé tartozó utrigurok és kutrigurok első fejedelmeinek apja volt. Ezek a népek az 560-as években avar fennhatóság alá kerültek, utódaik 630 táján, Kuvrat bulgár birodalmának kialakulásakor nyerték el újra függetlenségüket.
.
Nagy Bulgária felbomlása Hitvalló Theophanész bizánci történetíró 810 körül keletkezett művében egy korábbi forrást felhasználva arról ír, hogy Kuvrat halála után ˇ"öt fia osztozkodásba fogva elvált egymástól, ki-ki a saját hatalma alatt álló néppel. Kotragos, átkelve a Tanais folyón, az első testvérével szemben lakott. A negyedik és az ötödik átkelt az Istros vagy másnéven a Duna folyón; az előbbi az Avarországhoz tartozó Pannóniában az avarok kagánjának az alattvalója lett s ott maradt a maga hadával."
.
Közvetett bizonyítékok alapján tudni lehet, hogy a negyedik fiú neve Kuber volt, aki élete végén Thesszaloniké mellett telepedett le. A testvérek szétvándorlását megelőzte a kazárok 670 körüli támadása, melynek nyomán felbomlott a hajdani Nagy Bulgária. Kotragos népe a VII. század végén vagy a VIII. században észak felé vándorolt, ők alapozták meg a XIII. századig fennálló Volgai Bulgáriát. A volgai bolgárok három törzsének egyikét az arabok äskälnek (eszkil) nevezték.
.
A Pannóniába vándorolt bulgárok neve a St. Gallen-i apátság 761-re vonatkozó irataiban `hungaer` alakban maradt fenn, a Frank Évkönyvek a 797 és 809 közötti évekre vonatkozó bejegyzéseiben `hungarius`-ként szerepelnek. A 805-ös év történései közt az Évkönyvek megemlítik, hogy az Avar Birodalom felbomlása után "a kapkan, a hunok fejedelme népének szorongatottsága miatt megjelent a császár előtt, és kérte őt, hogy a Sabaria és Carnuntum közötti területet engedje át neki, mivel a szlávok támadásai miatt a korábbi lakóhelyein nem bírt megmaradni. A császár nagylelkűen fogadta - mivel a kapkan keresztény volt és Theodornak hívták -, meghallgatta kérését és gazdagon megajándékozva hazaengedte őt."
.
A `hunnak` nevezett nép vélhetően még a honfoglalás idején is az Őrvidéken élt, azon a területen, amelyen a székelyek kora középkori jelenlétét mutatták ki. Korabeli írásos adatok híján főként a székelyek mondai hagyománya, Pannónia és Csigle mezejének említése alapján lehet kapcsolatot feltételezni a 680 körül bevándorló onogurok és a székelyek között.
.
Nyelvi adatok alapján feltételezni lehet, hogy a székelyek és a magyarok ősei egy időben kettéváltak, majd a honfoglalás korában, a Kárpát-medencében vagy azon kívül újra egyesültek, kulturális jegyeik alapján pedig meg lehet különböztetni a székelység két ágát. A történeti következtetés szerint a székelyek őseinek egy része 670 után a Középső-Volga vidékére vándorolt, mások a Középső-Duna vidékén telepedtek le.
.
A magyar törzsszövetség kora
.
Ibn Ruszta arab történetíró 930 körül keletkezett földrajzi művébe beemelte a 920 körül alkotó al-Dzsajháni elveszett leírását, amely 870-880 körül keletkezett beszámolókon alapult. Eszerint "a besenyők országa és a bolgárok közé tartozó `.sg.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első határ."
.
Az .sg.l` név az arabban .sk.l`-ként szerepelt, a bizánci és a kínai adatok alapján egy `askal` írásképet és egy `äskäl` olvasatot lehet rekonstruálni. Az `első határ` a szerző nézőpontjához közelebb eső határt jelenti, al-Dzsajháni esetében ez a magyarok keleti határának felelt meg. A 922-ben a Volgai Bulgáriába utazó Ibn Fadlan beszámol arról, hogy az "`.sk.l-ek királya a bulgár király hatalma alatt áll, bár még nem vette föl az iszlámot". Az al-Dzsajhánit követő muszlim szerzők leírása alapján feltehető, hogy egyes eszkil néptöredékek a bulgárokról leválva a magyarokhoz csatlakoztak és határvédő szerepet láttak el. A csatlakozás pontos időpontja ismeretlen, a VIII. századnál előbbre és 870-880 utánra nem tehető, helyszíne a Középső-Volga vidékére lokalizálható.
.
A történeti, nyelvi és helynévi adatok szerint a honfoglalás után, a X. és a XI. században a székelyek főként az Őrvidéken, Baranyában és a Szerémségben, Pozsony környékén, később Abaújban és Biharban éltek.
.
Kézai Simon gestájában megemlíti, hogy "a székelyek azt hitték,Csaba elpusztult Görögországban, ezért a nép mindmáig közmondásként használja: "Akkor térj vissza - mondják a távozónak -, amikor majd Csaba visszatér Görögországból. Ez a Csaba tehát Etele törvényes fia volt, Honorius görög császárnak a leányától született, fiait pedig Edemennek és Ednek hívták. Edemen pedig, amikor a magyarok másodszor jöttek be Pannóniába, az apjának és az anyjának hatalmas rokonságával ide költözött, mert hát az anyja a corosminusok közül származott. Ed viszont Szkítiában maradt az apjánál. Ettől a Csabától ered az Aba nemzetség. Mármost Csaba, miután Szkítiába költözött, a közösség előtt kérkedni kezdett anyja előkelőségével, s emiatt a hunok nemessége megvetette, mondván: nem igazi fia Szkítiának, hanem csak afféle jövevény, idegen népség gyermeke; ezért nem is kapott feleséget Szkítiából, hanem a corosminusok népéből házasodott."
.
A történeti Csabát Anonymus honfoglaló vezérként említi; a magyarok 942-es hispániai hadjáratáról beszámoló Ibn Hajján vezérnévsorának első helyére egy Sana nevű főnököt tesz; Aventinus XVI. századi bajor történetíró szerint Schaba (Csaba) részt vett a 955-ös augsburgi ütközetben. Ed és Edemen (Edömén) Anonymus szerint kun (kavar) származású volt, ennek tudható be a corosminus (khorezmi) származás említése Kézainál. Akárcsak a székelyek, a kavarok is megtelepedtek Baranyában a honfoglalás után, régészeti és helynévi adatok mellett ezt támasztja alá a khorezmiektől származó kálizok fokozott baranyai és Baranya környéki jelenléte; Csaba feltehetően közülük vett magának feleséget. A XI-XII. századi bizánci források megemlékeznek a vardarióta türkökről, akik vélhetően Csaba Görögországba vándorolt népének leszármazottai. Ed és Edömén Anonymus szerint a Mátra erdejében nagy földhöz jutott, "ahol később unokájuk, Pata várat épített. Tőlük származott sok idő múltán Sámuel király, akit később kegyessége miatt Abának hívtak."
.
Történészi és nyelvészeti vélemények
.
A kutatók között vita folyik arról, hogy egy .sg.l~.sk.l (*iszkil~eszkil) > *szikil~szekil > *szikül~szekül > *szekël > székely névfejlődés levezethető -e a nyelvtörténeti tények alapján. Amennyiben a változás már a magyar nyelvben zajlott le és az eredeti alak két szótagból állt, fennállhatott a hangátvetés (metatézis) jelensége (vö. iszkra~szikra, rokolyán~oroklyán, stb.), az ómagyar korra jellemző labializáció eredményeként pedig az `i`-bül `ü` válhatott. Ha az eredeti alak három szótagból állt (*eszikil~eszekil), a hangzóvesztés (aferézis) révén tűnhetett el a kezdő magánhangzó (vö. Elefánt > Lefánt, Eszentelek > Szentelek, Obalma > Bolmány, stb.) Az ellenvélemény szerint a hangátvetés nem minden esetben zajlott le a magyar nyelvben, egy három szótagból álló eredeti alak pedig csak *esegel lehetett.
.
Az eszkil=székely azonosítás mellett szól, hogy az Ibn Rusztánál szereplő három volgai bulgár törzs (bulkār, barṣūlā, äskäl) közül az első kettőnek a neve megtalálható a magyarországi helynevekben (-bolgár, -bercel), az utóbbiak hiányát pedig nehezen lehetne megmagyarázni, főként, hogy a IX. században éppen ők voltak a magyarok közvetlen szomszédai. Ezzel szemben megjegyezhető, hogy Ibn Fadlán további két volgai bulgár törzset is megemlít (suwār, baranǧar), utóbbiaknak viszont nincs nyoma a magyar helynévanyagban. A `bolgár` elő- vagy utótagok egy része minden bizonnyal a balkáni bulgárok révén került be a településnevekbe.
.
A székelység mai nyelve egy esetleges török eredetnek semmilyen nyomát nem mutatja, önmagában azonban ez nem kizáró tényező, hasonlóképpen nem lehet következtetni a kavarok vagy a jászok utódainak mai nyelvhasználatából a korábbi idegen nyelvűségre. A mondai hagyományban szereplő `Csigle` helynév az egyetlen olyan szó, amelyet írott források alapján is ki lehet mutatni a székelyek XII. század előtti nyelvéből; ez vélhetően egy `kerítés, sánc` jelentésű török közszóra vezethető vissza. Török eredetű helynevek jellemzően nem fordulnak elő a Székelyföldön, ebből azonban visszafelé sem lehet következtetni: a szláv eredetű helynevek sokasága ellenére sincs nyoma a székelyek mai nyelvében egy egykori szláv nyelvi hatásnak.
.
A székely rovásírás korai, XV. század vége előtt keletkezett emlékeit kizárólag Udvarhelyszék területén sikerült kimutatni, a későbbre tehető emlékek is főleg ezen a területen csoportosulnak. Ennek alapján feltételezni lehet, hogy a Baranyából Biharba, majd onnan Udvarhelyre települt székelyek történetileg különálltak a többi ágtól, közvetlen adatok azonban ezt nem támogatják meg. Hasonlóképpen nem lehet teljes bizonyossággal igazolni, hogy a székelyek egyes csoportjai a dunántúli onogurok közé tartoztak volna.
.
A genetikai vizsgálatok eredményei
.
A teljes magyarságot átfogó genetikai elemzések, melyeket Czeizel Endre koordinált, és amelyek a genetikai távolságot használják a népek genetikai rokonságának összehasonlítására, (Hummel és Nei módszerek) kimutatták, hogy a székelyek a kiskun, jász, és budapesti kevert népességgel rövid genetikai távolságra (Nei szerint még a palócok is), a csángó, palóc, matyó közepes távolságra, a nagykun népesség hosszú genetikai távolságra találhatók. Az iráni népesség genetikai távolsága szintén rövidnek mondható. Czeizel könyve a bukovinai székelyek vizsgálati eredményeit tartalmazza, és ezt vetíti ki a teljes székelységre. Ugyanezzel a módszerrel kimutatta, hogy a finn, német, türk népesség közepes távolságra, de meglepő módon az őrségi lakosság genetikai állománya nagyon hosszú genetikai távolságban van a székely népesség genetikai állományától.
.
Történelmi előjogaik
.
A székelyek hadkötelezettségük okán voltak nemesi joggal felruházva. Adózni csak akkor voltak kötelesek, ha trónra lépett a király, vagy ha megházasodtak, illetve ha fiuk született (ún.: ököradó). Ha a király kelet felé vezetett hadat, akkor minden második, katonakorú székely köteles volt hadba vonulni; ha pedig nyugatra, akkor csak minden tizedik. Társadalmi tagolódásuk hármas volt: gyalogok, lófők és előkelők (primor). Amint a nevekből is kitűnik, főleg a hadba vonulásuk mikéntje határozta meg társadalmi státusukat.
.
A 1437-es „Három nemzet szövetségét” (Unio trium nationum) az erdélyi magyar nemesség, a székelység és a szászok között kötötték meg.
.
A kiváltságok elvesztése
.
A madéfalvi vérengzés helyszínén emelt emlékmű felirata, a „SICULICIDIUM” szó jelentése „székelyöldöklés”. Ha a szó betűit – azokat római számnak tekintve – összeadjuk, 1764-et, a vérengzés évszámát kapjuk (kronogramm).A székelyek a 16. századig tudták érintetlenül megőrizni kiváltságaikat. A középkor alatt minden székelyt nemesnek tekintettek; nem fizettek adót, de a magyar király megválasztásakor vagy a király gyermekének születésekor, székely portánként "ajándékba" adtak egy-egy ökröt. Gyakran fellázadtak, ha úgy gondolták, hogy kiváltságaik veszélyben vannak. Hunyadi Mátyás magyar király ellen 1467-ben hirdettek engedetlenséget, de mivel kötelesek voltak megvédeni Magyarországot a kívülről érkező támadások esetén, mégis nagy számban harcoltak a király oldalán állva. A Velencei Köztársaság akkori egyik diplomatájának levele szerint, Mátyás király idejében a székely haderő nem kevesebb mint 16 000 lovas és 16 000 gyalogos katonából állt össze.
.
II. Ulászló uralkodása alatt Báthory István erdélyi fejedelem a székely kiváltságok megnyirbálásába kezdett, s kegyetlenkedéseivel sokkolta a székely lakosságot. A nép emiatt 1492-ben panaszlevelet intézett a királyhoz, amelynek következményeként II. Ulászló 1493-ban leváltotta a kegyetlenkedő Báthoryt.
.
II. János magyar király idejében a törökök elfoglalták Budát, Magyarország három részre szakadt, s II. János igazgatása csak a Keleti Magyar Királyságra terjedt ki. A Habsburgok folyamatos támadása miatt végül 1570-ben II. János lemondott a királyi címéről, és ezután csak a „fejedelem” címet használta.
.
Az ebben az időben létrejövő Erdélyi Fejedelemség uralkodói egyre inkább igyekeztek korlátozni a székelyek kiváltságait. Elsőként János Zsigmond volt az, aki összetűzésbe került a néppel, emiatt 1562-ben kitört az székely népfelkelés. A felkelés következményeként az uralkodó addig példátlan módon két várat (csúfnevükön Székelytámadt és Székelybánja) emelt Székelyföld területén, ezzel próbálván féken tartani a felkelőket. Az úgynevezett véres farsang során rengeteg vér hullott.
.
Az erdélyi fejedelmek közül a Báthoryak voltak a legjelentősebbek, akik az ősi jogok csorbítására törtek. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy Vitéz Mihály havasalföldi román vajda 1599-es megtámadásakor a székelység a román vajda mellé állt – bár később, mikor a nép ráébredt, hogy Mihály vajda csak kihasználja őket, vele is szembefordultak. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem már felismerte, hogy a székelyek nélkül nem tud hatalmon maradni. Ő tehát stratégiát változtatott, és 1601. december 31-én visszaadta a székelyeknek a kiváltságaikat.
.
Idővel, talán a kedvezőbbnek tűnő életvitel miatt, egyre több székely döntött úgy, hogy jobbágysorba áll. Bethlen Gábor ezért olyan törvényt léptetett életbe, amely komolyabb feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépés lehetőségét. A székelyek túlnyomó többsége tehát továbbra is „szabad székely” maradt, és számosságuk miatt ők alkották az erdélyi fejedelemség hadseregének legnagyobb részét, valamint belőlük toborozták a fejedelem testőrségét is. Bár 1691-ben a Diploma Leopoldinum még elismerte a székelyek adómentességét, az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok következtében ez is hamarosan elveszett számukra.
.
Amikor Mária Terézia az erőszakot sem mellőzve újraszervezte a határőrséget, az erőszakos sorozás súlyos vérengzésbe, az úgynevezett madéfalvi veszedelembe (1764) torkollott: a Habsburg császári katonaság kegyetlenül lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Tudni kell, hogy ezt megelőzően a székelyek fegyvereiket otthon tartották, s csak abban az esetben vonultak harcba, ha külső ellenség támadta meg az országot. A mészárlás után többen átmenekültek a keleti határokon túli Moldvába, majd amikor a monarchia megszerezte Bukovinát, Hadik András huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Az ő szerveződésük révén alakult ki a mai bukovinai székelység.
.
Végül a bukovinai székelyek egy része a 19. század végén visszaköltözött a „Trianon előtti” Magyarország területére, maradékukat pedig 1940-ben telepítették át a Délvidékre, majd onnan a Völgységbe, Tolna-megyébe, a kitelepített svábok helyére.
.
A székelyek legnagyobb számban természetesen továbbra is a Székelyföldön maradtak.
.
A székelyek sajátos jogrendszere
.
A székely jog kérdéskörét azért érdemes tanulmányozni, mert a székely jogtörténet alaposabb megismerésével lehetőség nyílhat arra, hogy fogalma legyen az ősi magyar jogtörténetről, az ősi magyar jog elemeiről. Szent István király idejét megelőzően a magyarság körében is hasonló jogintézmények létezhettek, mint amilyen a székely jog írásban fennmaradt elemeiben. A magyar krónikákból következtethető ki az, hogy a székely jog és a magyar jog a X. század előtt sok a hasonlóság. A székely jog részletesebb tanulmányozásáról Bónis György jelentett meg egy könyvet még 1942-ben, de ezt követően 2003-ig nem nagyon foglalkoztak a székelyek sajátos jogával. Ettől az időponttól kezdve azonban egyre többen kezdtek foglalkozni a székely joggal, annál is inkább, hiszen létrejött a Székely Nemzeti Tanács. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célul. Az autonómiáért harcoló székely értelmiség mindenképpen kell merítsen olyan tudósok munkásságából, mint Bónis György.
.
19-20. század
.
Az 1848-49-es szabadságharcban Bem József tábornok erdélyi hadseregének nagy részét székelyek alkották. Az önvédelmi harc megkezdését 1848. október 16-án az agyagfalvi gyűlésen mondták ki, ahol Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására hatvanezer székely sorakozott fel, s kinyilvánították, hogy a székelyek hajlandóak fegyvert fogni „magyar véreik védelmére”. Puchner Antal, az erdélyi császári főhadparancsnok támadást indított Székelyföld ellen, aminek következtében a székely haderő Háromszékre szorult vissza. Ezekben a háromszéki harcokban tűnt fel először Gábor Áron, az addig jószerével ismeretlen székely ezermester, aki az ágyúgyártás megszervezésével jelentősen hozzájárult a székelyek hadi sikereihez. Meg kell említeni még Bodor Péter nevét is (őt főleg a zenélő kút alkotójaként ismerjük), aki Kolozsváron gyutacsgyárat alapított, a hadsereg kisegítése érdekében. Utóbbiról tudható, hogy a Bem József előtt tartott egyik haditechnikai bemutató során vesztette életét.
.
A székelység a kiegyezést követő közigazgatási felosztással beilleszkedett a modern magyar társadalmi szerveződésbe. A valóban modern felépítésűnek gondolt társadalom azonban sok esetben visszalépést is jelentett, főleg a székely szabadságjogok tekintetében, hiszen 1876-ban felszámolták a székely önrendelkezés utolsó intézményes formáját, a székely „székek”-et. Így lett többek között Udvarhelyszékből Udvarhely megye, Marosszékből Maros megye, Csíkszékből Csík megye, Orbai-, Kézdi- és Sepsiszékekből Háromszék megye. Ugyancsak a modernizáció jegyében számolta fel a magyar országgyűlés a székely autonómia gazdasági alapjait jelentő erdő- és legelő-közbirtokosságok jogi alapjait (1872-ben), amikor megalkotta az úgynevezett „arányosítási törvényt”. A törvénnyel a székely erdő- és legelő-közbirtokosságoknál aszerint alakították ki a közösségen belüli arányokat, amekkora egyedi magántulajdonnal rendelkeztek az egyének. Tehát aki gazdag volt és sok szántófölddel vagy erdővel rendelkezett, még gazdagabb lett; aki viszont szegény volt, az ezt követően még szegényebbé vált. A kontraszt hatalmas volt, hiszen az arányosítási törvényt megelőzően minden székely ember egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bírt az erdő- és legelő-közbirtokosságok előtt.
.
A I. világháborúban a székelyek ezrei vesztek oda, a háború végén ráadásul a Károlyi Mihály vezette kormány feloszlatta a magyar hadsereget, s emiatt az idegen csapatok könnyen elfoglalták Magyarország jelentős részét. A székelyek már 1918. novembere folyamán érezték a veszélyét annak, hogy a hadsereg nélkül maradt Magyarországot idegen csapatok fogják elfoglalni, ezért megpróbálták megszervezni a fegyveres honvédelmet. Így jött létre a Székely Hadosztály, mely több mint négy hónapon keresztül, 1918. decemberétől 1919. április 26-áig tartotta a frontot a román hadsereggel szemben. A Magyar Tanácsköztársaság vezetői nem szimpatizáltak a székely katonákkal és nem segítették honvédő harcukat, ezért a 12 600 székely katona egy része – mintegy 4 600 katona – letette a fegyvert a román hadsereg előtt. A Tanácsköztársaság vezetői a 8 000 székely katonát Felvidék irányába küldték, de végül a Tanácsköztársaság hadserege minden fronton vereséget szenvedett.
.
Az 1920-as trianoni békeszerződés Erdélyt és Magyarország keleti megyéit, egy máig sérelmezett döntéssel Romániának adta, s mindezt anélkül, hogy megkérdezték volna az ott élő több százezres székely népességet. Az 1940-1944 közötti időszakot (Bécsi döntés) leszámítva a székelyek Románia állampolgárainak számítanak, de a mai napig igyekeznek minden erejükkel megőrizni magyar identitásukat.
.
A székely-magyar rovásírás
.
A magyar rovásírás a székely-magyarok által, főleg időszámításunk szerint 1000 előtt használt írásrendszer. Az elnevezés a „ró” igéből származik.
.
A rovásírás eredetére több, egymástól eltérő elmélet látott napvilágot. A magyar tudományos közösségek által leginkább támogatott változat szerint sémi gyökerekkel rendelkezik, majd a szogdok és a türkök közvetítésével került a magyar néphez. Az államalapítás után Magyarország első keresztény királya, Szent István elrendelte a latin ábécé örökbefogadását. Akárhogy is, a rovásírás az ország távoli, erdélyi részeiben használatban maradt a székelyek által, a késő 1850-es évig. Bizonyos tekintetben alkalmasabb a magyar nyelv fonémáinak lejegyzésére: a latinra épülő magyar írás kétjegyű és segédjeles betűi (például cs, gy, ly, sz, é, ő stb.) a rovásírásban egyetlen, önálló jegyként jelennek meg.
.
Történeti székelység
.
A 10. század második felétől a székelyek a magyar állam nyugati–délnyugati és keleti határain teljesítettek határvédő-határőr szolgálatot. Az okleveles emlékek és a földrajzi nevek bizonysága szerint az Árpád-korban az országon belül elsősorban a gyepűvonalak közelében éltek székelyek, úgymint Baranya, Szerém, Temes, Szabolcs, Abaúj, Gömör, Bars, Moson, Fejér, Tolna megyékben. Ezen kívül nagyobb számmal él székely népesség a morva határszélen, Pozsony megye hegyen túli részén, Sasvár közelében, ill. Biharban, és kisebb számban Ugocsában és Aradban is. Az Erdélybe költözött lakosság kivételével a 14. sz. végére mindannyian elveszítették területi-népi különállásukat.
.
Valószínűleg Géza fejedelem telepített oda székely határőrnépet a Koppány elleni határőrfeladatokkal. 1252-ben már Bertalan pécsi püspök birtokai közt szerepelt a „Székely szőlő/Székelyek szőleje” terület, ezzel együtt a vátyi ispánság története visszavihető a 11. századig, amikor az akkori esperességek kialakultak. IV. Béla egy keltezetlen okleveléből tudhatjuk, hogy korábban a székelyeket felszabadították ispánjuk uralma alól, s így szabadokként (ld. várjobbágy), száz fegyveressel tartoztak a király minden hadjáratában részt venni. A tatárjárás után az itteni székelyek már nem tudták kiállítani a száz fegyveresüket, így ez a székely kötődésű ispánság végül megszűnt.
.
Pozsony vármegye
.
A Fejérhegység mindkét oldalán valaha élt székelység emlékét őrzi a Pozsony vármegye nyugati határszélén fekvő Székelyfalva (Sekule) helységnév. „Boleráz község 1258-ban kelt határleírásában említve van a nagy erdő, »magna sylva«, a mai Fejérhegység. Az mondatik erről, hogy a székelyek felé esik, hol három határ ütközik össze: Bolerázé, Solymosé és a székelyeké.”
.
A Vág mellékének Pozsony-megyei részében is létezett egy tekintélyes székely telep, amint azt olvashatjuk IV. Béla 1235–1270 közt kelt okleveléből. Ebben „a vágvidéki székelyeket, kik egykor saját ispánjuk által terheltetve, hozzá folyamodtak, s kiket ő azon kötelezettség mellett, hogy évenként 100 fegyverest tartozzanak neki és az országnak minden hadjárat alkalmával kiállítani, a sanyargatás alól felment és hű szolgálataik jutalmául abban a kegyben részesít, hogy ezentúl nem megszabott számban, hanem mint a nemesek, fejenként tartozzanak vele együtt táborozni.” Ez a település Vág község tájékán helyezkedett el.
.
Sasvári székely ispánság (Moson)
.
1116-ból keltezett a székelyek sasvári jelenléte, azonban a környék etnikai viszonyai a 14. század derekától megváltoztak, így 1327-től a sasvári székely lövők beolvadtak a Morva menti új szláv telepesekbe.
.
Bihari (telegdi) székelyek
.
A bihari székelyek a 10. században a mai erdélyi Bihar megye és magyarországi Hajdú-Bihar megye területén éltek, a „telegdi székely” nevet a Bihar-megyei Mezőtelegd községről kapták. Területük egészen a Hortobágy folyóig nyúlott, ennek emlékét a Szeben megyei Hortobágy fennsík és folyó ma is őrzi. Benkő Loránd szerint a 12. század elejétől a bihari székelyek erősítést kaptak a lecsendesedett délnyugati határvégekről, a baranyai székelyektől, az ekkor megjelenő kunok portyázásai miatt. Szerinte a vándorlás legvalószínűbb iránya Baranya → Bihar → Telegdiszék (ez utóbbi Bihar keleti része) lehetett. A Királyhágón túlra, azaz Erdélybe való későbbi áttelepedésük ideje nem világos, viszont a helynevek azt mutatják, hogy – a többi székely nemhez hasonlóan – először a történeti Szászföldön telepedtek le, majd a szász telepesek megjelenése után költöztek át Udvarhelyszékre, Csíkszékre és Marosszékre.
.
Székelytelek: Nagyváradtól délre, a Nyárér patak bal partján (1291–1294)
Székelyhíd: Nagyváradtól északkeletre, az Ér bal partján (1278/1317/1323/1401: Zekulhyd)
Székelyjó: forrásokban már csak possessioként szerepel (1461: poss. Zekelyo, 1672: Szekelyo)
.
Nem világos, hogy ez a telegdi székelység kapcsán említett település azonos-e a mai románul Săcuieu-nak, magyarul Székelyjónak nevezett településsel, amely Kalotaszentkirály mellett, már a Királyhágón túl fekszik)
Ebej: lakói 1217-ben a Székelyszáz centurionátusba tartozó várnépek voltak (Bichorienses de centurionatu Sceculzaz)
Mezőtelegd: a későbbi erdélyi székelyek csíki, marosi de főleg udvarhelyi csoportját a közös „telegdi” jelzővel illették, utalva eredeti településükre, központjukra.
Szintén a székelyek bihari letelepedését bizonyítja a névköltöztetés útján Erdélybe került földrajzi nevek csoportja is:
.
Küsmöd: Benkő szerint Kösmöd eredetileg az a patak, amelyik Biharfélegyháza mellett a Berettyóba ömlik (1369: unum fluvium Kusmewd). Ez azonos a Kisküküllő bal oldali mellékvizének elnevezésével (Udvarhelyszéken) (1597: Kwsmöd wize). Ez utóbbi vízfolyás lehetett a névadója a pápai tizedlajstromban felbukkanó Küsmöd településnek (1332: Cusmend).
Lok, Lokság: a bihari Telegdtől északkeletre, a Gyepes patak felső és középső részén fekvő terület elnevezése. A nyelvészek véleménye szerint ez a székely lok ’kis völgy, mélyedés’ (helyesebben "sík terület, vízmenti lapály" - legalábbis a mai székely nyelvjárásokban- jelentésű közszóra vezethető vissza, amely helységnevekben és határnevekben főként Udvarhelyszéken és Csíkszéken fordul elő (pld. Lókod, Gyepes, Gyimesfelsőlok).
.
Lexikális egyezések a mai székely és a bihari nyelvjárásokban
.
ájas, ájos, ájasfülű: fecskefarkszerűen kivágott fülű (állat)
bütü: 1.) sarok 2.) vég (a ház büte, bütüje)
hátburung, burung: kemény hátbaütés, hátbavágás
megkön(ik): megmerevedik, meghűl (például a krumplipüré), túlérik
.
<FOLYTATAS>>










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!